A reklámszkeptikus reklámtól Tarantinóig: itt a nagy nyári szemle!
A júliusi-augusztusi termésből egy dolog hiányzott feltűnően: a COVID.
Bár egy sor iparágban a nyár a főszezon — gondoljunk csak a sörökre vagy a fesztiválokra — a legtöbb márka inkább kivárja az őszt a fontosabb kampányokkal. Szerencsére azért így is csurrant-cseppent pár olyan munka, amiről most, hetekkel később is érdemes beszélnünk.
Kezdjük a válogatást egy lenyűgöző videóval… — amivel kapcsolatban, ha reklámként nézzük, lehet viszont egy kis hiányérzetünk. Az alapötlet parádés: egy öngyilkosságra készülő ember önmagával vívott harcát szemléltetni úgy, hogy egyszerűen kiretusáljuk egy bokszmeccs közvetítéséből az egyik szereplőt. Az eredmény egy őrült, mágikus csata, amire sokáig emlékezni fogunk — de a poén, hogy ez tényleg egy valódi meccs manipulált felvétele, egyszerűen nem derül ki a videóból, és így nem üt akkorát az egész, mint amennyi benne van a koncepcióban. A proaktív téma miatt erős a gyanúm, hogy alapvetően egy művészeti projektről lehetett itt szó, amihez valaki utólag keresett reklámos felhasználási lehetőséget — egyszerűen overkill a megoldás ahhoz képest, hogy mi lett volna (legalábbis papíron) a brief.
Gigászi harcot mutat be a Humankind című számítógépes játék trailere is: egy újabb remek példa arra a fajta virális reklámra, amit régebben főleg a Super Bowl alatt láthattunk. Érdemes aláhúzni, hogy igen, ez a nagystílű klip egy játékot reklámoz: egyre inkább hozzá kell szoknunk, hogy a legnagyobb dobások olyan médiatámogatást kapnak, ami korábban inkább csak a nagy filmes produkciókra volt jellemző.
Az ‘epic’ vonalat képviseli — abszolút a brandhez illő módon — az Emirates reklámja is. Mindössze annyi szokatlan van benne, hogy az utolsó 10 másodpercig kell várni, hogy erre fény derüljön. Az első 20 másodpercben ugyanis csupán egy klasszikus kartonszöveg-lapozós videót lát a néző: bár nyilván a poén így hat a legjobban, kíváncsi vagyok, hányan szkippelték a videót, mielőtt ez kiderült volna.
Érdemes mindezt összevetni a DirecTV szpotjával, melyben már a nézőkép és a cím alapján pontosan tudjuk: itt valami óriási dolog készülődik. Bár elsőre egy teljesen őrült agymenést látunk, a történet tökéletesen támogatja az üzenetet: egy olyan szolgáltatás bevezetéséről van szó, amiben a Wonder Woman által képviselt nagy filmek és a Serena Williams képviselte menő élő események egyaránt elérhetők.
Hasonlóképp tűpontosan üzeneten van a LiveScore ugyancsak nagyszabású videója: az, hogy egy C. Ronaldo által rúgott gólt a világ minden pontján követnek, nem csak igaz, de jó alkalmat nyújt arra is, hogy megértsük, miről is szól a szolgáltatás. A szpot ráadásul a szokásos szuperlenyűgöző képek mellett poénokat is tartogat: így azok számára is szórakoztató, akiknek már csömörük van a nagy sportszergyártók patetikus videóitól.
A zsánerből való kikacsintás jellemzi a Kerekesszékes Rugby Szövetség klipjét is — csak épp itt a mozgássérültekről szóló inspiráló-ríkató videó a műfaj, ahonnét indulunk. A tagline — “Nyerni jöttünk” — remekül mutatja, hogy hol áll a sportág Angliában most, illetve mi a következő szint, ahová el akarnak jutni: empatikus nézők által megkönnyezett kuriózumból egy olyan világba, ahol az emberek magáért a sporteseményért nézik a meccseket. Egyszerűen mert izgalmas mint sport — és mert a csapatok győzni akarásáról szól.
A téma hasonló, a megoldás sokkal nyersebb a Channel4 összetéveszthetetlenül angol humorral operáló paralimpiai plakátján. A “Bunkóság nem bámulni” headline visszájára fordítja a közismert tabut, amely szerint nem illik megbámulni a fogyatékosokat — és ezért nagyon ütős, ugyanakkor valamelyest erősíti a klisét, amiből a kerekesszékes rögbizők szabadulni próbáltak. Elvégre tök jogos, hogy a résztvevők nem cirkuszi látványosságként, hanem nagy teljesítményt nyújtó sportólóként szeretnék kiérdemelni az emberek figyelmét. Más kérdés, hogy Magyarországon talán már ez előbbi is előrelépés lenne, előkészítve a talajt a második szint elérése előtt — egyszerűen semmilyen kampányt nem láttam, ami a paralimpiát népszerűsítette volna.
Angol humor után dán: a nagyjából a mi Kiflinknek megfelelő Nemlig.com reklámjának érdekessége, hogy a banális üzenetnek és az akciófilmes cselekménynek semmi köze nincs egymáshoz. Az, hogy bűnözők bűnözés közben tök hétköznapi dolgokról is beszélgetnek, az legalábbis Tarantino óta nem meglepő — az, hogy az ötlet ilyen sokáig nem szivárgott be a reklámok világába, annál inkább, hiszen ez a megoldás tényleg bármilyen témában elsüthető. Wanamakerként azért meg kell említenünk, hogy van egy kis döccenő is a dologban: nem lepődnénk meg, ha a tesztek azt mutatnák, hogy az átlag néző elsősorban a bohócokra és az akcióra emlékszik a reklámból — arra, hogy miről is beszélgettek, már nem.
Aligha küzd hasonló problémával a a blogunkon korábban már méltatott Liquid Death víz reklámja, amit akkor is érdemes megnézni, ha ismerjük a sztorit: a márka a legendás Tony Hawk vérét(!) tartalmazó gördeszkákat készíttetett. Az alapötleten túl ugyanis brilliáns a kivitelezés is: az ember elsőre azt gondolná, ki van zárva, hogy nézőként nem fog felháborodni azon, hogy a márka szó szerint a legenda vérét szívja. Ehhez képest a végeredmény egy vicces, ironikus videó, amiből Hawk és a Liquid Death is jól jön ki — erre inni kell, méghozzá csakis Folyékony Halál hegyivizet!
Talán a vérszívásnál is ingoványosabb talajra merészkedett a matracgyártó Nectar, amikor “ne higyj a reklámoknak” címmel indított reklámkampányt. A mutatványt itt is sikerült bravúrosan megoldani: a nyilvánvaló önellentmondás ellenére működik a cucc, sőt, a márka nagyon is hitelesen kommunikál, amikor a nézőre bízza, hogy egyszerűen keressen rá a felhasználói véleményekre, és ne a reklámok alapján vegyen matracot.
A hitelességgel nincs probléma a Greenpeace újrahasznosítást propagáló kampányában sem — már csak azért sem, mert a képek bal alsó sarkában ott van, hogy pontosan hol készültek a “recikláló” állatokat mutató képek. Nekem legfeljebb annyi bajom volt a sorozattal (az összes plakát itt tekinthető meg), hogy nem tudtam szabadulni a gondolattól: lehet, hogy egyik-másik állat kifejezetten jól járt a kapott tárggyal. Márpedig a szemetelésre buzdítás biztos nem volt cél (a kampány kicsit összemossa a szemetelést és a nem szelektív hulladékgyűjtést is, ami szintén problémás lehet).
Egyszerű és nagyszerű ugyanakkor a szervezet másik nyári kampánya, ami a károsanyag-kibocsátás csökkentésére szólít fel a globális felmelegedés mérséklése érdekében (ebből is érdemes megnézni a teljes sorozatot).
Gyűjtésünket végül két hamisítatlanul nyári McDonald’s hirdetéssel zárjuk Németországból, illetve Kanadából. Mást nem is fűznék hozzá, mint hogy elképesztő, hány bőrt húztak már le a kreatívok a Golden Arches (arany boltívek) néven is ismert Meki logóról , illetve a márka ikonikus termékeiről — utoljára áprilisban szerepelt egy ilyen munka itt a Wanamakeren. Hasonlóan minimalista hirdetést egyébként a McDo magyar ügynöksége is készített már — aki a krumpli mellé szívesen bedobna egy kis hambit is, ide kattintson.
— — — — — — — — — — — — —
Kövesd a Wanamaker Blogot a Facebookon vagy a szerzőt a LinkedIn-en, hogy ne maradj le a folytatásról!
